Az ember teremtése és bukása

Hisszük, hogy az embert Isten teremtette önmagához hasonlónak. Anyagi testét az Ő életadó lehelete élteti. Anyagi működésén kívül (test) az ember önálló személyiséggel (lélek) rendelkezik: céltudatos gondolkodással, szabad, Felelős döntéshozó képességgel és az eseményekre reagáló érzelmekkel. A személyiség természetes működésén túl az ember rendelkezik azzal a képességgel (szellem), hogy kapcsolatban éljen a természet fölött álló Istennel. Sokféle működésében az ember részekre szét nem választható egységes lény.

Hisszük, hogy az embert Isten alkalmassá tette, hogy felelős módon uralkodjon a Föld egyéb teremtményei fölött, bölcsességgel és hatalommal ruházta fel. A Teremtővel való közösség élet forrása volt az ember számára: biztonságot, értelmes cselekvést, beteljesedettséget nyújtott. Hisszük, hogy isten szabadságot adott az embernek, hegy önként válassza az iránta való engedelmességet. Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve fellázadt Teremtője ellen és saját kezébe vette sorsának alakítását. Eredendő bűne, bukása nyomán elakadt az Istentől áradó élet forrásától, teljes lényében a bún, a halál és a Sátán uralma alá került. Elveszítette eredeti tisztaságát, gondolkodásában és cselekvésében eltorzult, eredeti adottságait csak korlátozottan képes kifejteni, Megválthatatlan állapotában az örök halál részese és ezen saját erejéből nem képes változtatni.