Kedves és Tisztelt Lelkész Úr!
Már fordultam a Lelkész Úrhoz segítségért, de most a hívő barátnőmnek szeretnék segítséget kérni. Mivel neki nincs lehetősége, így én kérek segítséget a számára. Barátnőm a gyülekezetünk felügyelője, hívő asszony, de a baj ott van, hogy a férje ezt nem nézi jó szemmel, ha alkalmakra megy, mint imaóra, asszonykör, ilyenkor mindig az alkoholhoz folyamodik, azt szeretné, hogy maradjon otthon. Barátnőm néha meg is teszi a békesség kedvéért, kétségbe van esve, hogy meddig bírja ezt. Az a kérdésünk, hogy meddig lehet, és miben engedelmeskedni a hitetlen férjnek? Azt nem tudja, hogy féltékenység vagy valami más az oka, mivel erről nem nyilatkozik. Mivel a Lelkész Úr családgongozással is foglalkozik, hitbeli látása van, ezért szeretnénk a segítségét kérni.
Tisztelettel,
Racskóné Zsuzsi.
Kedves Zsuzsi,
Köszönöm a leveled. Valóban nehéz az a helyzet, amibe a barátnőd került, bölcsességet kíván a kezelése. A Biblia szerint a feleség engedelmességgel tartozik a férjének, és a hitetlen férj megtérésének egyik legjobb elősegítője, ha felesége istenfélő, szelíd, engedelmes magatartást tanúsít:
1. Péter 4:1-2,4-6: "Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre... a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől".
Ezt az útmutatást kell összeegyeztetni a másik szemponttal:
ApCsel 4:18-20 - Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk."
Ezért tehát nehéz egyértelmű, fehér-fekete tanácsot adni ebben a kérdésben. Péter és János tisztelték a Nagytanács tekintélyét; de abban az adott kérdésben, amiben a Nagytanács tiltást parancsolt rájuk - hogy ne hirdessék többé Jézus Krisztus feltámadását, és az üdvösséget az Ő nevében - nagyobb tekintélynek kellett engedelmeskedniük, vagyis Istennek. Ezért tehát nem engedelmeskedtek a Nagytanácsnak, de ezt is tisztelettel közölték, nem erőszakosan, arrogánsan.
Kedves Zsuzsi! Barátnődnek nagyon komolyan meg kell harcolnia Isten előtt, milyen módon tartja a kapcsolatot Isten népével (hiszen erre feltétlenül szükség van, hogy erős tudjon maradni a hitben), milyen istentiszteleteken, illetve imaórákon vegyen részt; mi az, amit valóban Isten bíz rá, mint szolgálatot. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartania, hogy a legelső szolgálati területe a családja, a férje - esetleg gyermekei, ha még vannak otthon. Gyülekezeti tevékenységeit feltétlenül összhangba kell hoznia családja szükségleteivel, legyen kellő ideje, amit velük tölt el: ne vállaljon ebben a helyzetben a feltétlenül szükségesnél több szolgálatot. A családja valós szükségletei, családi kötelességei előnyt élveznek a gyülekezeti szolgálattal szemben, nem hanyagolhatja el azokat. Ugyanakkor létezik annyi emberi szabadsága, szabad ideje, amit a gyülekezeti közösségre fordíthat - még egy nem-hívő feleség is jogosan tölthet el időt barátnőivel, beszélgetéssel, a feleség nem rabszolgája a férjnek. Ebben Isten tudhat csak neki bölcsességet adni.
Az, hogy a férje inni kezd, amikor gyülekezetbe megy, számomra egyfajta érzelmi zsarolásnak, sértődött reakciónak tűnik. Beszélgetett-e már őszintén erről a férjével? Sikerült-e valóban alázattal és szelídséggel elmondania neki, hogy mit jelent számára Krisztus? Elmondta-e a férjének, hogy továbbra is tiszteli és szereti őt, és igyekszik-e ezt viselkedésével is kimutatni? Próbált-e már megegyezést keresni, hogy megadhassa a férjének, ami a férjéé, és Istennek, ami az Istené? Mi az, ami annyira zavarja a férjét a hitéletében, és miért? Próbált-e már a gyülekezet lelkésze, vagy valamelyik vezetője beszélni a férjjel? A férj hajlandó lenne rá?
Ezekre a kérdésekre kell választ találni. A barátnődnek az a felelőssége, hogy tőle telhetően tegyen meg mindent a békesség érdekében, és legyen érzékeny Isten vezetésére. Elképzelhető azonban, hogy végső esetben a férje egyáltalán nem hajlandó megbékélni, és nem fogadja el az ő gyülekezeti kapcsolódását semmilyen mértékben - ez már a férj felelőssége. Remélem, hogy eddig nem jut a helyzet.
Szeretettel,
Kerekes Ernő
lelkipásztor