Kedves Testvérek!
„…sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.
Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
(Lukács 10:41b-42)
Végre itt a nyári szünet! A családok megkönnyebbülhetnek. Nincs iskolába járás, nincs házi feladat, nincsenek külön órák.
A helyzet azonban, mintha nem lenne jobb – gondoltam magamban nemegyszer a napokban. Valamit rosszul csinálok!!! Sokkal kevesebb elméletileg a megoldandó feladat, én mégis állandó ténykedés közepette ki sem látszom a munkából, sőt inkább szaporodik a teendő. Na, mindegy, mindenki ezt csinálja – siklottam át a gondolatmenet felett.
Így teltek a napok, míg egyik reggel az utcánkban egy kerékpározó kislányt néztem. A lány, aki már azért nagyobbacska volt, kacsázva haladt az úton. Épp gondoltam magamban, hogy gyorsabban kellene tekernie és rendesen fogni azt a kormányt, akkor jobban menne neki, de meghallottam, amint a vele bicikliző férfi türelemmel és szeretettel bátorítja. „Nem a gyorsaság a fontos, hanem a biztonság!” Hát ez az! A biztonságos haladás! Keresztény életünkre is ez igaz: mindenkinek más a tempója, de ugyanaz a cél. Nem jó, ha az ember állandóan csak ténykedik, gyorsan csinálja egymás után a dolgokat, időt kell tölteni az Úrral, kell lassítani, néha megállni! Tanulmányozni az Igét, táplálkozni belőle!
Ha állandóan csak munkálkodunk és feladatokat oldunk meg, akkor Márták leszünk.
Én Mária szeretnék lenni és a jobbik részt választani!
Erre hívlak és bátorítalak Titeket is!
Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika
„az Úr szeme ügyel az istenfélőkre , akik szeretetében bíznak.”
(Zsolt.33:18)
Életünk során rengeteg szituációban tapasztaljuk meg Istenünk gondviselését, szeretetét, hűségét. Vannak azonban olyan időszakok, amikor a megtapasztalás várat magára. Úgy érezzük, hogy csak bízunk, hiszünk, remélünk, próbálkozunk, de mikor lép már az Úr? Meddig enged még, hogy benne legyünk a próbában? Vajon elfeledkezett rólunk?...és már jön is a válasz:
„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézs.49:15)
Isten sosem késik-szoktuk mondani. Megpróbáltatunk, megmérettetünk és várjuk, hogy Isten keze mozduljon. Legyünk állhatatosak!
„ Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez,
az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet.”(Jak.1:3)
Ráadásul, ahogy a prédikátor is mondja, mindennek rendelt ideje van. Én nem annyira szeretem, amikor „ csak” várnom kell, de sokszor ilyenkor tud Isten a leghatékonyabban szólni hozzám és tanítani. Olyankor, amikor csend van bennünk és körülöttünk, amikor lecsitul minden, akkor Isten hangja hallhatóbbá válik, és képesek leszünk tekintetünket Őreá emelni és a dolgokat újra visszatenni az Ő kezébe.
„Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt.37:7) és tudd reményteljes jövő van elkészítve!
Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika
„Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek
és akkor a tanítványaim lesztek.”
(János 15:8)
Itt a tavasz! Végre nyílnak a virágok, zöldelnek a fák, megújul a természet. Ilyenkor nekünk is könnyebb lelki-szellemi felfrissülésünkre gondolni, hiszen, ha a természet képes megújulni, akkor mennyivel inkább mi magunk. Minden tett, gondolat, gesztus visszahat ránk. Nem mindegy, hogy ami a szánkat elhagyja az mire- vagy kire mutat. Nem mindegy, hogy jó vagy rossz gyümölcsöt termünk, hogy kivágatunk vagy megtartatunk. Rajtunk múlik! Miénk a döntés és a felelősség!
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5:22). Ezeket én mind szeretném teremni, hiszen Jézus azt mondta a János 15:8-ban, hogy „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek és akkor a tanítványaim lesztek.” Ahhoz, hogy egy fa jó és sok gyümölcsöt teremjen sok „befektetésre” van szükség. Ha vannak gyümölcsfáid, akkor ezt pontosan tudod. Ráadásul még vannak olyan tényezők is, amelyek nincsenek a mi kezünkben, de kihatnak a termésre (milyen lesz az időjárás, lesz-e elég csapadék?). Ezeket nem tudjuk előre, de akárhogy alakul is, tudunk dolgozni a jó termés érdekében (locsolás, gyomirtás, stb). Emberi síkon is hasonló a helyzet: nálunk is megjelenhet zavaró körülmény pl. rossz társaság, negatívan gondolkodó- vagy beszélő embertársak. Mi azonban tartsunk ki, álljunk ellen, hiszen mi látjuk a célt! Megtéréshez illő gyümölcsöket teremjünk, ahogyan az Ige is mondja! Ne mi hasonuljunk a világhoz, hanem a világ hozzánk!
Világítsunk, teremjünk gyümölcsöket és szeressük egymást! Ez visz előre!
Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika