background

Tekintetünk

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön a segítségem?
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.”
(Zsolt.121:1-2)

background

Tekintetünk magazin - bemutató

„adjatok nekik ti enni”

(Mt. 14:16)

Sok az éhező ezen a világon. Ezt látjuk, halljuk és nap mint nap szembesülhetünk is ezzel, ha nyitott szemmel - vagy inkább nyitott szívvel járunk.

Az éhségnek most a szellemi vonatkozására gondolok. Rengeteg a kereső! Érzik, hogy az életnek többnek kell lennie annál, minthogy élünk és meghalunk. Keresik az élet értelmét, de nem mindegy, hogy hol! Mivel mi keresztények a világban élünk és ki vagyunk küldve, mint bárányok a farkasok közé (Lk. 10:3), ezért nagy a felelősségünk.

Emlékszem, amikor gimnazista voltam és megismertem keresztény embereket, egyszerűen azt éreztem, hogy kell nekem, ami nekik van. Nem tudtam pontosan, mi az, de jó nekik és én is szeretném. Ma, amikor az események ennyire felgyorsultak különösen fontos, hogy jó példák legyünk. Nem leszünk hibátlanok, de bizonyságok igen. Sokszor nem is tudjuk, hogy milyen eredménye van egy beszélgetésnek. Nemrég egy hölgy elmondta, hogy amikor velem beszélgetett, akkor döntötte el, hogy megtartja gyermekét. Nem tudtam semmit, azt sem, hogy várandós.

Ugye, milyen nagy felelősség!

„a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)

Az Úr cselekvésre hív! „adjatok nekik ti enni!” Ő ott van velünk, megy előttünk, készíti az utat, de megjelennünk, világítanunk, éhséget csillapítanunk nekünk kell, ránk bízott feladat Őáltala és az Ő dicsőségére!

„az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (I. Kor. 3:7)

Mi „csak” vessük a magot, a többi az Úr dolga!

Kész vagy rá?

 Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika

Letöltés

Kedves Testvérek!

Egy személyes élethelyzetet szeretnék Veletek megosztani, ami nemrég történt és nagyon kedves, mosolyogtató volt. Mi keresztények jól tudjuk, hogy az apák szeretete, szerepe, tekintélye mennyire meghatározó, és gyermekeink Isten-képének alakulása is milyen nagymértékben függ az apa-képtől.

Egyik gyermekünk eltörte az ujját és gipszet kellet viselnie. Nagyon hősies volt, nem panaszkodott, hanem ugyanúgy megoldotta a mindennapi teendőit. Azonban közeledett a családi nyaralás. Egyre jobban foglalkoztatta, hogy a Balatonon már jó lenne, ha a könyök alá érő gipsz nem zavarná. Ment az alkudozás, hogy esetleg le lehet-e előbb venni… Hát nem lehetett, de amikor megtudta, hogy az elutazás reggelén viszont apa már leveszi a gipszet, akkor nagy örömmel kiáltott fel: „ez az apa olyan kegyelmes!”.

A gyermeki öröm, őszinteség lenyűgöző tud lenni, és ilyenkor az ember szívéhez nagyon közel jön az az Ige: „…ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Máté 18:3b) Legyünk hát olyanok! És ami még ezen is túlmutat, hogy mekkora felelőssége van az apáknak abban, hogy gyermekükben milyen Isten-kép formálódik és hogyan! Vannak olyan családok, ahol nincs jelen az apa, vagy nem úgy, ahogyan kellene. Ezen gyermekeknek is tudunk és feladatunk is segíteni.

Ha most elgondolkozol azon, hogy a környezetedben van-e olyan gyermek, akinek legalább néha tudnál segíteni a helyes Isten-kép formálódásában, akár mint apa, akár mint család, akkor már hozzájárulsz Isten munkájához: „…aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.” (Máté 18:5)

Ha ezt komolyan vesszük, akkor talán máris elénk jött, hogy kinek lenne segítségre szüksége ezen a téren.

Cselekedjünk hát! 

Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika

Letöltés

Kedves Testvérek!

„…sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,

pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.

Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

(Lukács 10:41b-42)

Végre itt a nyári szünet! A családok megkönnyebbülhetnek. Nincs iskolába járás, nincs házi feladat, nincsenek külön órák.

A helyzet azonban, mintha nem lenne jobb – gondoltam magamban nemegyszer a napokban. Valamit rosszul csinálok!!! Sokkal kevesebb elméletileg a megoldandó feladat, én mégis állandó ténykedés közepette ki sem látszom a munkából, sőt inkább szaporodik a teendő. Na, mindegy, mindenki ezt csinálja – siklottam át a gondolatmenet felett.

Így teltek a napok, míg egyik reggel az utcánkban egy kerékpározó kislányt néztem. A lány, aki már azért nagyobbacska volt, kacsázva haladt az úton. Épp gondoltam magamban, hogy gyorsabban kellene tekernie és rendesen fogni azt a kormányt, akkor jobban menne neki, de meghallottam, amint a vele bicikliző férfi türelemmel és szeretettel bátorítja. „Nem a gyorsaság a fontos, hanem a biztonság!” Hát ez az! A biztonságos haladás! Keresztény életünkre is ez igaz: mindenkinek más a tempója, de ugyanaz a cél. Nem jó, ha az ember állandóan csak ténykedik, gyorsan csinálja egymás után a dolgokat, időt kell tölteni az Úrral, kell lassítani, néha megállni! Tanulmányozni az Igét, táplálkozni belőle!

Ha állandóan csak munkálkodunk és feladatokat oldunk meg, akkor Márták leszünk.

Én Mária szeretnék lenni és a jobbik részt választani!

Erre hívlak és bátorítalak Titeket is!

 

Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika

Letöltés