background

Tekintetünk

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön a segítségem?
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.”
(Zsolt.121:1-2)

background

Tekintetünk magazin - bemutató

Egyik reggel, amikor vittem a gyerekeket az iskolába szóba került, hogy választanunk és döntenünk a különböző élethelyzetekben nekünk kell. Ez személyes felelősség! Már egyre nagyobbak ők is és nem állok ott mellettük, így ez most már egyre inkább rájuk fog hárulni, természetesen a következményekkel együtt.

Egyik gyermekünk ezt nagyon nem értette, hiszen előttük csak jó dolgok vannak. Tehát ez nem olyan nehéz dolog. Magamban megint rácsodálkoztam a gyermeki gondolatvilág szépségére, hogy szerinte csak jó és jó között kell választani. Hát ez sajnos nem így van-kezdtem a magyarázatba.

 - Minden pillanatban döntesz te is: Megcsinálod-e a házit? Tanulsz-e rendesen? Kedves vagy-e másokkal? Törődsz-e velük? Lopsz-e? Csalsz-e? Hazudsz-e? stb. Tiéd a döntés! Választhatod a rosszat, de akkor a következményeivel is Neked kell számolnod.

„előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz…”(V.Móz.30,19-20)

Mivel már gyermekeink is állandó döntéshelyzetben vannak, mennyivel inkább mi felnőttek? A mi döntéseink súlya általában nagyobb, így természetesen a felelősségünk is.

Ha szeretjük az Istent, ragaszkodunk az Ő igéjéhez és útmutatásához, akkor mondjunk nemet a bűnre, a rosszra és törekedjünk az igazságra, az életre, a békességre, az állhatatosságra, a szelídlelkűségre, a hitre és szeretetre! (1.Tim.6:11 alapján)

Válasszuk hát az életet és az áldást!

Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika

Letöltés

„adjatok nekik ti enni”

(Mt. 14:16)

Sok az éhező ezen a világon. Ezt látjuk, halljuk és nap mint nap szembesülhetünk is ezzel, ha nyitott szemmel - vagy inkább nyitott szívvel járunk.

Az éhségnek most a szellemi vonatkozására gondolok. Rengeteg a kereső! Érzik, hogy az életnek többnek kell lennie annál, minthogy élünk és meghalunk. Keresik az élet értelmét, de nem mindegy, hogy hol! Mivel mi keresztények a világban élünk és ki vagyunk küldve, mint bárányok a farkasok közé (Lk. 10:3), ezért nagy a felelősségünk.

Emlékszem, amikor gimnazista voltam és megismertem keresztény embereket, egyszerűen azt éreztem, hogy kell nekem, ami nekik van. Nem tudtam pontosan, mi az, de jó nekik és én is szeretném. Ma, amikor az események ennyire felgyorsultak különösen fontos, hogy jó példák legyünk. Nem leszünk hibátlanok, de bizonyságok igen. Sokszor nem is tudjuk, hogy milyen eredménye van egy beszélgetésnek. Nemrég egy hölgy elmondta, hogy amikor velem beszélgetett, akkor döntötte el, hogy megtartja gyermekét. Nem tudtam semmit, azt sem, hogy várandós.

Ugye, milyen nagy felelősség!

„a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)

Az Úr cselekvésre hív! „adjatok nekik ti enni!” Ő ott van velünk, megy előttünk, készíti az utat, de megjelennünk, világítanunk, éhséget csillapítanunk nekünk kell, ránk bízott feladat Őáltala és az Ő dicsőségére!

„az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (I. Kor. 3:7)

Mi „csak” vessük a magot, a többi az Úr dolga!

Kész vagy rá?

 Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika

Letöltés

Kedves Testvérek!

Egy személyes élethelyzetet szeretnék Veletek megosztani, ami nemrég történt és nagyon kedves, mosolyogtató volt. Mi keresztények jól tudjuk, hogy az apák szeretete, szerepe, tekintélye mennyire meghatározó, és gyermekeink Isten-képének alakulása is milyen nagymértékben függ az apa-képtől.

Egyik gyermekünk eltörte az ujját és gipszet kellet viselnie. Nagyon hősies volt, nem panaszkodott, hanem ugyanúgy megoldotta a mindennapi teendőit. Azonban közeledett a családi nyaralás. Egyre jobban foglalkoztatta, hogy a Balatonon már jó lenne, ha a könyök alá érő gipsz nem zavarná. Ment az alkudozás, hogy esetleg le lehet-e előbb venni… Hát nem lehetett, de amikor megtudta, hogy az elutazás reggelén viszont apa már leveszi a gipszet, akkor nagy örömmel kiáltott fel: „ez az apa olyan kegyelmes!”.

A gyermeki öröm, őszinteség lenyűgöző tud lenni, és ilyenkor az ember szívéhez nagyon közel jön az az Ige: „…ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Máté 18:3b) Legyünk hát olyanok! És ami még ezen is túlmutat, hogy mekkora felelőssége van az apáknak abban, hogy gyermekükben milyen Isten-kép formálódik és hogyan! Vannak olyan családok, ahol nincs jelen az apa, vagy nem úgy, ahogyan kellene. Ezen gyermekeknek is tudunk és feladatunk is segíteni.

Ha most elgondolkozol azon, hogy a környezetedben van-e olyan gyermek, akinek legalább néha tudnál segíteni a helyes Isten-kép formálódásában, akár mint apa, akár mint család, akkor már hozzájárulsz Isten munkájához: „…aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.” (Máté 18:5)

Ha ezt komolyan vesszük, akkor talán máris elénk jött, hogy kinek lenne segítségre szüksége ezen a téren.

Cselekedjünk hát! 

Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika

Letöltés