„adjatok nekik ti enni”
(Mt. 14:16)
Sok az éhező ezen a világon. Ezt látjuk, halljuk és nap mint nap szembesülhetünk is ezzel, ha nyitott szemmel - vagy inkább nyitott szívvel járunk.
Az éhségnek most a szellemi vonatkozására gondolok. Rengeteg a kereső! Érzik, hogy az életnek többnek kell lennie annál, minthogy élünk és meghalunk. Keresik az élet értelmét, de nem mindegy, hogy hol! Mivel mi keresztények a világban élünk és ki vagyunk küldve, mint bárányok a farkasok közé (Lk. 10:3), ezért nagy a felelősségünk.
Emlékszem, amikor gimnazista voltam és megismertem keresztény embereket, egyszerűen azt éreztem, hogy kell nekem, ami nekik van. Nem tudtam pontosan, mi az, de jó nekik és én is szeretném. Ma, amikor az események ennyire felgyorsultak különösen fontos, hogy jó példák legyünk. Nem leszünk hibátlanok, de bizonyságok igen. Sokszor nem is tudjuk, hogy milyen eredménye van egy beszélgetésnek. Nemrég egy hölgy elmondta, hogy amikor velem beszélgetett, akkor döntötte el, hogy megtartja gyermekét. Nem tudtam semmit, azt sem, hogy várandós.
Ugye, milyen nagy felelősség!
„a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)
Az Úr cselekvésre hív! „adjatok nekik ti enni!” Ő ott van velünk, megy előttünk, készíti az utat, de megjelennünk, világítanunk, éhséget csillapítanunk nekünk kell, ránk bízott feladat Őáltala és az Ő dicsőségére!
„az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (I. Kor. 3:7)
Mi „csak” vessük a magot, a többi az Úr dolga!
Kész vagy rá?
Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika