„Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek
és akkor a tanítványaim lesztek.”
(János 15:8)
Itt a tavasz! Végre nyílnak a virágok, zöldelnek a fák, megújul a természet. Ilyenkor nekünk is könnyebb lelki-szellemi felfrissülésünkre gondolni, hiszen, ha a természet képes megújulni, akkor mennyivel inkább mi magunk. Minden tett, gondolat, gesztus visszahat ránk. Nem mindegy, hogy ami a szánkat elhagyja az mire- vagy kire mutat. Nem mindegy, hogy jó vagy rossz gyümölcsöt termünk, hogy kivágatunk vagy megtartatunk. Rajtunk múlik! Miénk a döntés és a felelősség!
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5:22). Ezeket én mind szeretném teremni, hiszen Jézus azt mondta a János 15:8-ban, hogy „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek és akkor a tanítványaim lesztek.” Ahhoz, hogy egy fa jó és sok gyümölcsöt teremjen sok „befektetésre” van szükség. Ha vannak gyümölcsfáid, akkor ezt pontosan tudod. Ráadásul még vannak olyan tényezők is, amelyek nincsenek a mi kezünkben, de kihatnak a termésre (milyen lesz az időjárás, lesz-e elég csapadék?). Ezeket nem tudjuk előre, de akárhogy alakul is, tudunk dolgozni a jó termés érdekében (locsolás, gyomirtás, stb). Emberi síkon is hasonló a helyzet: nálunk is megjelenhet zavaró körülmény pl. rossz társaság, negatívan gondolkodó- vagy beszélő embertársak. Mi azonban tartsunk ki, álljunk ellen, hiszen mi látjuk a célt! Megtéréshez illő gyümölcsöket teremjünk, ahogyan az Ige is mondja! Ne mi hasonuljunk a világhoz, hanem a világ hozzánk!
Világítsunk, teremjünk gyümölcsöket és szeressük egymást! Ez visz előre!
Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika