„az Úr szeme ügyel az istenfélőkre , akik szeretetében bíznak.”
(Zsolt.33:18)
Életünk során rengeteg szituációban tapasztaljuk meg Istenünk gondviselését, szeretetét, hűségét. Vannak azonban olyan időszakok, amikor a megtapasztalás várat magára. Úgy érezzük, hogy csak bízunk, hiszünk, remélünk, próbálkozunk, de mikor lép már az Úr? Meddig enged még, hogy benne legyünk a próbában? Vajon elfeledkezett rólunk?...és már jön is a válasz:
„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézs.49:15)
Isten sosem késik-szoktuk mondani. Megpróbáltatunk, megmérettetünk és várjuk, hogy Isten keze mozduljon. Legyünk állhatatosak!
„ Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez,
az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet.”(Jak.1:3)
Ráadásul, ahogy a prédikátor is mondja, mindennek rendelt ideje van. Én nem annyira szeretem, amikor „ csak” várnom kell, de sokszor ilyenkor tud Isten a leghatékonyabban szólni hozzám és tanítani. Olyankor, amikor csend van bennünk és körülöttünk, amikor lecsitul minden, akkor Isten hangja hallhatóbbá válik, és képesek leszünk tekintetünket Őreá emelni és a dolgokat újra visszatenni az Ő kezébe.
„Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt.37:7) és tudd reményteljes jövő van elkészítve!
Szeretettel: Dr. Nagyné Dr. Hegedűs Mónika