Most olyan a helyzet az országban, hogy legalább a fele tüntetne valamiért. Az Ige alapján szabad-e elmenni tüntetni, ha nagyon nem értünk egyet a politikai vezetéssel, vagy az az Istentől rendelt hatalom elleni lázadásnak számít? Most olyan a helyzet az országban, hogy legalább a fele tüntetne valamiért. Hogyan fejezheti ki véleményét egy keresztyén ember? Vagy "csak" marad az ima?
2006-07-17
Kedves Imi,
Köszönjük a kérdésedet, valószínűleg többeket érdeklő, aktuális kérdést vetettél fel. Ha teljes körű választ akarnék adni a kérdésedre, részletes tanulmányt kéne készíteni arról, hogy a Biblia mit tanít a tekintélyhez való helyes viszonyulásról. Másrészt a kérdéshez azt is szükséges tudni, hogy hogyan működik a demokrácia politikai rendszere; ez ugyan nem szerepel a Bibliában, mi viszont ebben élünk, és ennek a törvényszerűségei közt éljük meg a tekintélyekhez, "hatalmasságokhoz" való viszonyunkat. Mindezeket igyekszem lehetőség szerint röviden összefoglalni.
A Biblia több helyen egyértelműen közli, hogy Isten akarata az, hogy aki őt tiszteli, az tisztelje a földi, emberi tekintélyeket is (Róma 13:1-7). A Biblia egyértelműen elítéli a lázadást, nem csak a tettekben megnyilvánulót, hanem elsősorban a lázadó szellemet, mentalitást, amely eredete a Sátán (1. Mózes 3:4,5; Ézsaiás 14:12-14). Hívő emberben nincs helye olyan gondolkodásmódnak, amely a Sátántól ered. A Biblia azt is kijelenti, hogy a tekintélynek fontos szerepe van: védelmet, befedezést ad, őrködik a törvényesség betartásán, közfeladatokat lát el. A tekintélynélküliség, az anarchia káoszhoz, erőszakhoz vezet, semmilyen emberi közösség így nem tud működni, erre sok bibliai és történelmi példa van. Isten megáldja a tekintélyt tisztelő hívőt, a lázadást azonban sohasem.
A Biblia azonban reális abban a tekintetben, hogy ezen a világon a tekintélyek távolról sem működnek teljesen Isten akarata szerint (Máte 20:25). Ezért csak Isten hatalma korlátlan, minden emberi hatalomnak korlátai vannak. Nem vagyunk például kötelesek engedni a hatalomnak, ha túllép illetékességének határain, vagy magasabb tekintélybe ütköző dolgot követel (pl. Péter és a jeruzsálemi nagytanács, ApCs 4:18-19), de ebben az esetben is meg kell őrizni a tiszteletteljes mentalitást. Péter nem volt arrogáns az említett esetben, és nem is buzdította lázadásra a hívőket. Pál apostol megbánta egy másik alkalommal, amikor (tudtán kívül) durván beszélt a főpappal (ApCs 13:3-5), noha az valóban jogtalanul járt el vele. A tiszteletteljes magatartás tehát abszolút követelmény a tekintéllyel szemben, az engedelmesség viszonylagos.
Noha a hatalmak Istentől vannak, egyetlen földi hatalom sem játszhatja el Isten szerepét (Zsolt 82), vagyis nincs tévedhetetlen, bírálhatatlan földi hatalom, amelynek egyetlen tettét vagy egyéb megnyilvánulását sem lehet megkérdőjelezni. Az ilyen hatalmat diktatúrának hívják. A hatalomban levőknek is szükségük van rá, hogy hibás megnyilvánulásaikkal szembesítsék őket. A Bibliában sok példa van rá, hogy Isten hűséges, vagy kevésbé hűséges hatalomban levő szolgáit az alatta levők bírálták. A valóban istenfélők érdemben reagáltak a bírálatra: elfogadták, ha jogos volt, vagy megmagyarázták, ha nem fogadták el, de nem haragudtak pusztán azért, mert megbírálták őket. Ha viszont a bírálat mögött lázadó szellem, vagy egyéb bűnös, téves indíték volt, akkor figyelmeztették az illető(ke)t. Ismert és fontos pozitív példa, amikor Nátán próféta Isten megbízásából igen keményen szembesíti bűneivel Dávidot, aki bűnbánattal reagál (2Sám 12:1-10). Ismert negatív példa Kóré, Dátán, Abirám és még 250 ember "tüntetése" Mózes ellen, amely mögött nyilvánvaló felfuvalkodott, agresszív, lázadó szellemiség volt, noha nem átallották az Úr nevét is belekeverni ügyükbe (4Móz 16). Az Úr látványosan kinyilvánította, mi a véleménye az ilyen lázadó magatartásról. Ha ma nincsenek is ilyen látványos következmények, Isten véleménye nem változott. Talán a "tüntetés" pozitív példájának tekinthetnénk azt, amikor Jeroboám és Izrael vezetői józan és megfontolásra méltó kérést terjesztettek a fiatal Roboám királyhoz apja, Salamon halála után (1Kir 12:1-15), bár tudjuk, hogy a helyzet elég összetett volt, Roboám ostoba reakciója lázadáshoz vezetett, miközben Isten ítélő akarata is szerepet játszott az egész ügyben. Mégis, önmagában a "demonstráció" és a "petíció" átadása helyes, jogos módon történt.
Ezzel el is jutottunk a mai helyzethez. Demokráciában élünk, ahol a hatalomban levőket részben választják, részben kinevezik, de nincs sem örökletes, sem Isten által direkten kinevezett vezető (király, vagy bíró). A demokrácia működéséhez hozzátartozik, hogy emberek vagy embercsoportok különböző, törvényekkel szabályozott formában kinyilvánítsák véleményüket, érvényesíteni próbálják érdekeiket. Ezek közé tartozik a tüntetés is, tehát tüntetésen részt venni önmagában nem törvénytelen, sem lázadó cselekedet. Én például részt vettem 1989-ben Nagy Imre újratemetésén, amiről nyilvánvaló volt, hogy egyúttal tüntetés egy hazugságra épülő, önmagát túlélt politikai rendszer ellen, de nagyon méltóságteljes, tiszta formában, sőt hivatalos engedéllyel. Azóta keresztények több alkalommal is tüntettek bizonyos ügyek mellett vagy ellen (pl. abortusz). Részvételedről egy tüntetésen tehát te dönthetsz, de megfontolásra ajánlom a következőket:
Nem mindegy, hogy egy megmozdulást kik szerveznek, milyen lelkülettel, indítékkal és céllal. Erről fontos tájékozódni. Nem adhatjuk a jelenlétüket agresszív, gyűlölködő, gyalázkodó megnyilvánulásokhoz, és a szívünket mindezektől akkor is tisztán kell tartanunk, ha adott esetben tüntetünk valami ellen. Ugyanígy nem szolgálja Isten ügyét, ha hazugságokkal és tévedésekkel más hazugságokat és tévedéseket szegezünk szembe.
Ma Magyarország legitim vezetője ez a kormány, amelyet ráadásul több mint kétmillió honfitársunk választott meg (akármit gondoljon akárki is a dologról ma, a választás után - eső után köpönyeg. Négy év múlva új döntés történik). Isten is tekintélyként fogadja el ezt a kormányt, persze a cselekedeteit nem feltétlenül fogadja el.
Reálisnak kell lennünk. Sajnos szükség van az országnak bizonyos megszorításokra, mint egy családi költségvetésben, ha túlköltekeztünk, és eladósodtunk. Az más kérdés, hogy ezek kit hogyan érintsenek. Politikai szimpátiától függetlenül nyilvánvaló tény, hogy ez az eladósodás az előző=jelenlegi kormányzat hibás gazdaságpolitikájának az eredménye. Ennek a felelősségét tehát vállalniuk kell, például azt, hogy a nyilvánosság előtt emberek szembesítik őket hibáikkal.
Nátánt nyilvánvalóan Isten küldte Dávidhoz. Neked is el kell csendesedned, hogy Isten rád bízza-e, hogy egy éppen aktuális tüntteésen való részvételeddel nyilvánítsd ki véleményed. Ne cselekedj pusztán indulatból! Bizony az ország jelenlegi helyzete fokozottan igényli a hívők közbenjárását. Ez megkérdőjelezhetetlen és állandó felelősségünk, a legjobb és leghatékonyabb, bár nem egyetlen módja annak, ahogy népünk sorsát alakíthatjuk.
Tisztelettel:
Kerekes Ernő